Nehéz erről a filmről írni, mert annyira letaglózott, annak ellenére, hogy a felétől éreztem, hogy valami olyasmi lesz a vége, mint amilyen lett.

Iráni gyártású a film, több díjat is bezsebelt már érthető módon.

Innentől spoilerek jönnek.

Miről is szól a film? Szerelemről? Az öregkor árnyoldalairól? A magányról? A carpe diemről? A társadalmi elvárásokról? Igen, ezekről mind szól a film.

Mahin (Lili Farhadpour) egy 70 éves hölgy, aki egyedül él, férjét 30 éve vesztette el, gyerekei 20 éve elhagyták Iránt.

Magyányosan él, de próbál férfiakkal megismerkedni. Így látja meg a szintén 70 éves Faramarz-ot (Esmaeel Mahrabi), aki taxisként dolgozik. Mahin hazaviteti magát a férfival, majd behívja magához.

Innentől egy nagyon kedves ismerkedés kezdődik kettejük között, a nő élvezi, hogy vendégül láthat végre valakit annyi év után, a férfi pedig szintén élvezi, hogy valakinek újra fontos az életben.

Bort iszogatnak, énekelnek, táncolnak, újra élvezik az életet együtt, mígnem egy drámai fordulat vet véget a filmnek, mikor a címben szereplő süti előkerül.

Jó pont, hogy minden apró részletre figyeltek a film készítői. Kamera váltásokkor például nem voltak különbségek a tárgyak helyzete között. Gondolok itt mondjuk a poharakba töltött bor mennyiségekre, azok nem változtak a különböző nézőpontokból nézve. Lásd amerikai filmekben ennek az ellenkezőjét.

Szintén hibátlan az esős jelenet, mikor hazafelé mennek. Mindketten vizesek lesznek, aztán beérve a lakásba még mindig vizesek. Alap dolognak tűnik, de ellenpélda van bőven jó sok filmben.

A társadalmi elvárásokról szóló üzeneteket érzem kicsit kevésnek. A film elején Mahin megment egy fiatal lányt attól, hogy a rendőrség el ne szállítsa a börtönbe, mert a haja kilátszott a hijáb alól. Nem tudjuk, hogy mi lesz aztán a lánnyal, hiszen a történethez egyáltalán nem kapcsolódik.

Szintén kicsit erőltetettnek érzem, amikor a szomszéd asszony becsönget Mahinhoz azzal, hogy férfi hangot hallott.

Hibátlan a két főszereplő játéka viszont. Faramarz nagyon kedves, illemtudó Mahinnal, tetszik, hogy este, eső után még megjavítja Mahin kertjében a világítást.

Elgondolkodtató, hogy mennyire igaz a mondás, hogy az élet rövid, élvezzük ki minden pillanatát, hiszen nem tudjuk, meddig tart. 

Nálam 10/10 a film, ha lehet plusz pontot is adnék, mert ázsiai filmről van szó. Itthon az HBO (Max) kínálatában található.